Ilyen ő:

12,5 kg, kb 86 cm magas, van 16 foga, helyes pocakja, hosszú lábai, hihetetlen színei (néha látom az elbizonytalanodó tekinteteket, hogy vajon ő is a mi fészekaljunkból van-e, vagy kölcsöngyerek :) ) 4-es pelust hord

Még mindig nem beszél érthetően, de egyre több szó(kezdemény) felismerhető a karattyolásában. Általában a szavak elejét mondja (ví=víz, sa=sajt, nyú=nyúl), de van, hogy a végét (mu=emu) és még mindig szívesen mond visszafele néhány dolgot (pá=háp, sú=hús), mond néhány két szótagú szót is, leginkább neveket (papa, mama, nyanya, Sásá=Sári, Bobo= Bori, bibi, fáfá=elefánt). Az egész nap egy hatalmas nagy barchoba, mert, ha nem értem meg mit szeretne, akkor zeng a ház.

Továbbra is Ádám-rajongó, talán a leglelkesebb. Reggel az első útja hozzá vezet, jóóól megdögönyözi és álmélkodva csodálja. Ha sír, nem nyugszik, míg meg nem nézzük mi a baja. Ha a hintában alszik, tuti, hogy egy óvatlan pillanatban felébreszti - szeretetből és kíváncsiságból.

Nagyon szereti az állatokat - képeskönyvben nézegetni, filmen nézni (van egy cuki tanyás sorozat, Pauline, a kislány felfedezi a tanya lakóit), és élőben is, ha van rá módja. Most eltöltöttünk néhány napot Bikácson, nagyon szerette a lovakat és a többieket.

És, ha Ádám-rajongó, akkor Ancsi-ragacs. Jó, persze össze-összeugranak, de általában nagy a szerelem. És Villő mindent, de mindent utánoz, amit Ancsi csinál. Újabban (pont úgy, mint Ancsi), ha alkot valamit, hozza oda nekem. Egyre ügyesebben rajzol, gyurmázik. Kedvenc motívuma a csiga :) Sajnos a betegségekben is követi őt /pl most is, tegnap éjjel Ancsi volt rosszul, most Villő szenved Attila ölében/, és noha általában Villő majd kirobban az energiától, ha beteg, akkor nagyon szenved. Lehet, hogy pont ezért? Szívszorító látvány. És hallani is szörnyű. Ancsi, ha beteg, csendben szenved, Villő viszont sír. Persze - nem tudja még elmagyarázni mi baja van, hol fáj neki, és ezért nyilván segíteni is nehezebb rajta. Jaj, de rossz ez.

Sokat játszanak is már együtt - szerepjátékokat, állatokkal, vagy a babaházzal (Ancsi berendez, Villő földrengést okoz, visítás - sztenderd menetrend. :) ), ha össze kell fogni ellenünk, náluk erősebb szövetség nem létezik.

Nagyon szereti a zenét, rögtön elkezd táncolni, legyen az a zene bármilyen: népzene, komolyzene, gyerekzene, könnyűzene :) Cuki.

Szívesen eszik (már ha nem beteg) bármit és sokat. Kedvence a virsli, sült krumpli és a levesek.

Szeret fürdeni is, az esti szertartás része, amikor vetkőzik a fürdőszobában, aztán pucéran rohan egy kört a lakásban, szökik, visongva. Ha olyan helyen vagyunk, a medencét is nagyon élvezi, olyan biztosan mozog a vízben, mint Ancsi most. Ancsi sosem mert nagyon úszógumizni úgy, hogy nem ért le a lába, Villő bébicirkálóként működik a vízben :D

Mindenhová felmászik, félelemérzete nincs :)

Öltözködni, pelenkázódni utál (és igen, még nem szobatiszta, sőőőt. Néha-néha belepisil a bilibe, de szíve szerint a kakit is letagadja a pelusban), és ezért ilyen időben kimenni sem nagyon szeret.

Még mindig mérgeskedik, de már nem annyit és nem olyan vehemensen. Egyre ritkábban repülnek a dolgok, kevésbé ádáz :)

Reggel 7 körül kel optimális esetben (mostanában az a szabály, hogy nincs szabály), délben már ebédel, ha szerencsém van és nem kell magammal vinni Ancsiért az oviba, akkor 1-fél2 körül alszik el délután és alszik 1-2 órát. A hátamon altatom, ha fáradt ő jön és mondja, hogy "áta, áta", ha úgy gondolja, hogy nem fáradt, akkor kergetni kell. De max 10 perc alatt mindig elalszik - ilyenkor leteszem az ágyunkra. Este 8 körül kerülnek ágyba, vagy közösen, Ancsi ágyába, vagy, ha Villő nagyon fáradt, akkor ő hamarabb és a saját helyére vackol be ilyenkor. Reggel-este 1 1/2-2 dl babatejet iszik meg - de most vettem egy 1,2 kilós tápszert, ez az utolsó, utána váltunk nagylányos kakaóra :)

És alapjáraton nagyon kedves, bújós kicsi lány. Szeretni lehet csak.

Ha tehetném, a januárt kb úgy, ahogy van kitörölném a naptárból...és különben is, olyan jó lenne csak a jóra emlékezni, de ez is benne van. Sajnos.

Ancsi január 3-án ment oviba, ez volt az első nap. Aztán 4-től, ez szerda volt, itthon volt még következő héten is, kellemes 10 napos antibiotikum kúrával, húgyúti fertőzéssel. Azon a hétvégén vasárnap volt Ádám keresztelője, hatalmas családi összejövetellel. Szuperül sikerült, tényleg. Hétfőn elment Ancsi oviba, és kedd virradóra elkezdett hányni. 20-30 percenként. Nagyon ijesztő volt. Délután volt pár óra szünet, kapott gyógyszert a doktornénitől, elkezdett inni is, de fél 6 körül újra indult a mulatság, Ancsi és Atti meg a kórházba. Komolyan, ha nem lennének nagyszülők (akik felváltva vállalták a kórházazást) és sok-sok barátunk (akikre itthon számíthattam), nem tudom, hogy oldottuk volna meg ezt a kórházasdit. Szóval Ancsi kórházban, ott már nem hányt, de nagyon ment a hasa, végül pénteken engedték ki, csütörtökön szedték le az infúzióról.

Közben itthon, Villőnek is ment a hasa, Ádámnak sem volt teljesen rendben a pelus tartalma, de ő jól volt. Villő csütörtökön hányt csak, de ő könnyebben átvészelte a betegséget, mint Ancsi. A kórház előtt külön extraként feltörték a kocsit.

A kórház után némi köhögés köszöntött be, remek időszak volt, én mondom.

Azóta többé-kevésbé rendben vannak a gyerekek, de pl Villőnek volt egy lázas napja, előtte egy héttel egy köhögős éjjele.

És, most leírom, hogy megakasszam a remek sorozatot, Ancsi éjjel hányt. Csak egyszer, szerencsére. És megy mindkettő lány hasa, még nem vészes, csak kicsit másabb, mint szokott. Ez most egyszerűen nem lehet majd olyan durva, mint januárban. Nem, és kész.

Azt hiszem, ezt, hogy betegek is lehetnek, ráadásul egyszerre többen, ezt nem fogom sosem megszokni. Gyomorgörcsöm van.

Most először babakocsi nélkül, négyesben.

A cél a zöldséges volt, az élmény meg felemelő: kézen fogva a lányokkal, hátamon a szuszogó Ádámmal, babakocsi kerékkel való viaskodás nélkül :)

Kár, hogy nem tudtam hátulról lefényképezni magunkat.

Azért hoztam képet, az első sk egyensapiban a lányok:

Említettem, hogy mostanában Ancsi és Villő szívesen alszanak együtt? Addig, amíg mi nem megyünk aludni - nem merjük kettejüket az emelt ágyon hagyni egész éjjelre. Éjfélkor tegnap, így voltak épp ők ketten:

És egy új szó: nyú - nyúl :)

Bármennyire is nehezen megy, muszáj lenne némi időt szakítani a blogra. Sajnos nem a régi a memóriám már. Vagy nem is tudom. Valamelyik nap, ja igen, Szilveszterre virradóra Villő valami szörnyűt álmodhatott, mert visítva, sikítva sírt, és Atti, aki sokkal hamarabb odaért hozzá, nem tudta megnyugtatni, folyamatosan engem hívott. Ölbe vettem, leültem vele a fotelbe, belefúrta az arcát a nyakamba, kicsit hüppögött még, majd elaludt. Szorosan szorított magához, így pihentünk kb fél órát. Közben elgondolkodtam - ijedten vettem tudomásul, hogy Villő már mekkora, és szégyen, nem szégyen, mennyire nem emlékszem arra, hogy mikor is nőtt meg ennyire. Néha a kezembe kerül néhány fénykép és erőltetnem kell, hogy akkor milyen volt és mit csinált. Ancsi valahogy egyértelműbb - gondolom, mert majdnem 3 évig egyedül volt és csak rá tudtam/tudtunk figyelni. De akárhogy is, most már hárman vannak és én nem szeretnék lemaradni ezekről az édes évekről, hónapokról. Szívem szerint filmre vennék minden napból valamennyit, hogy sose felejtsem el ezeket a perceket. Ráadásul most változás előtt állunk, úgyhogy mindenképpen meg kell örökítenem néhány momentumot :D

Villő

Napokon múlik és beindul a beszélőkéje, most már visszavonhatatlanul, érzem :)

Eddig is folyamatosan karattyolt, de néhány felismerhető szón kívül inkább "angyal nyelvet" (khm - egyesek szerint Villővel egy lapon az angyal szót használni már magában is meglehetősen mulatságos) használt - noha nekem sokszor volt olyan érzésem, hogy hosszú párbeszédeket folytatunk, annyira kifejezően adja elő a halandzsáját is, azzal a néhány érthető szóval megspékelve. Egy mondaton belül simán használja a baba szót 8 különböző jelentéssel és hangsúllyal. Mostanában kezdi a mi szavainkat utánozni, olyan, mint egy kis papagáj. Nagyon édes. Kedvenc szava a "nem" és ezzel kb mindent elmondtam. Néhány gyöngyszem a Villőnyelvből: nem!, ami néha nyem!, ha nagyon komolyan gondolja, (j)ó - nagyon elszántan tud nézni hozzá, ez jelenti az igent is; nyanya - ez lennék én; papa - ez apa és a papák (Atti elég nehezen emésztette meg, hogy Villő papának hívja, úgy érezte, neki nincs külön neve - pedig szerintem tök más hangsúllyal mondja Villő, mikor őt szólítja. Mama, a mamáknak. Baba - saját maga és minden gyerek, kivéve a tesókat, ha fontos, hogy a testvéréről van szó: Dede, Dám és Anyi. Bobo - Bori, a keresztanyu, mindenki más nőnemű lény: néni. Memen - ámen és köszönöm, bár az utóbbi pár napban próbálkozik a szöszö-vel :) Pá - háp, (v)au, utánozza a halat és a lódobogást, meg persze a cicát és az oroszlánt, a bárányt és a tehenet, a malacot, a békát és a majmot. Az elmúlt napok hozadéka: csat, tű, lent

Ádám születése körül kezdett babázni, nagy lelkesedéssel és rengetegszer mondogatta közben a kaka szót :) Mindig tisztába kellett tenni a huncut babáját. Kedvenc meséje az Anna és Peti Kistestvér érkezik című kötetéből az első mese. Pontosabban a 20. oldal, ahol Petit tisztába teszi Anya.

A képeken mindent megmutat, a legegyszerűbb virágtól a traktoron át a szélkerékig. Ismeri a színeket (ez megdöbbent, emlékszem, Ancsit mennyit nyüstöltük, hogy legalább 3 színt különböztessen meg - így utólag valószínűsítem, hogy hülyére vett minket, és már rég tudta őket, csak élvezte, ahogy megy fel a pumpa). Szeret tornyot építeni, gyöngyöt fűzni, apróságokat rakosgatni, mindent szanaszét szórni, filccel rajzolni (főleg a saját kezére) és persze babázni. Szeret sétálni, állatokat nézni, csúszdázni, hintázni. Kanapéról leugrani, körbe forogni, táncolni, vizezni. És mindenben utánozza Ancsit.

Kivéve, hogy enni is nagyon szeret. :) Hamma-hamma és közben úgy néz, hogy elhiszed, hogy menten éhen hal. Akkor is, ha éppen 10 perce fejezte be az ebédet.

Öltözködne, de egyelőre a vetkőzéssel jobban boldogul :)

Lassan talán a szobatisztaság is alakul, néha előhozza a bilit, a szoba közepére, belepisil, fogadja az ovációt, majd napokig nem ismétli meg a produkciót :D De pelenkázódni utál.

Ádámot nagyon szereti. Egyre kevésbé veszélyes rá, sokat rötyögnek együtt.

Irtó akaratos - ha valamit a fejébe vesz, kemény munka eltántorítani, klasszikus, földön fetrengős hisztit ő mutatott be először a családban. De humoros is, igazi csibész, mindig meg tud nevettetni.

Mostanáig az esti koreográfia meseszerű volt - megitta az esti babatejet és szó nélkül ment a kuckójába. Pár hete nem szeretne lefeküdni, bolyong a lakásban, keresi a helyét, de sehol sem pihen, mindenhol pörög. Egyszer elaludtak Ancsival együtt, összebújva, kézen fogva - de azóta nem, pedig ezt nem bánnám. Vannak nagyon nehéz esték, amikor akár fél órát is küzdünk, mire végre elalszik. Délután a hátamon 5-7 perc alatt elalszik, és 1, másfél órát alszik.

Ancsi

Megállás nélkül beszél. Hangosan. Mindegy mit és mindegy kinek. :) Állandóan kérdez, érdekes, szavak jelentését is, ezt eddig nem tette. És meg is jegyzi a magyarázatot.

Csodálatosan kitartó a rajzolásban, színezésben. Mostanában inkább rajzol, illetve szerintem nagyon kreatív módon mindenféle ajándékokat gyárt, vegyes technikával. Pl karácsonyra kis csomagokat készített a barátainknak: kis zacskóba mindenféle színes papírfecniket rakosgatott, szalaggal bekötötte a zacsi nyakát, papírból kis kártyákat vágott, amelyeket matricával, mintalyukasztóval és műanyag gyöngyökkel díszített és ráírta a címzettek nevét (átmásolta, amit Atti írt), majd ráfűzte a zacskón levő szalagra. De mindenféléket kitalál, semmit sem szabad kidobni, mert minden jó még valamire :)

Ügyesen kirakózik, csak sajnos erre ritkán van alkalma, Villő nehezen tolerálja.

Szerepjátékos - hercegnő vagy kutya, nyuszi, vagy anyuka, piknik, vagy bál, esetleg szülinap - minden jöhet. Mostanában állatmentő is :D

Ő is meglehetősen önfejű, és sajnos elég gyakran összeakadunk... valahol lyukas lehet a türelem-tartályom, könnyen felkapom a vizet :(

Villővel néha marakodnak, főleg, ha a kicsi tönkreteszi Ancsi kisállatcsendéletét, vagy besegít a művébe. De nagyon jól tudnak együtt játszani és végtelenül szolidárisak egymással. Ádámot is szereti, ölelgeti, öltöztetné, gügyög neki és bohóckodik :D

Nagyon megbízható, ha kint vagyunk az utcán, boltban, akárhol. HA előtte otthon hepciáskodott is, ha "helyzet van", nagyon felelősségteljesen viselkedik - ezt nagyon szeretem benne.

Szórakoztató a szövege, nagyon jó a fantáziája, a memóriája. Bújik, de olyan kis esetlen most, mindene hosszú, szoknia kell a méreteit, a szúrósságát :D

Ha mérges, visít, csapkod, dobál. Ijesztő magamra ismernem ilyenkor... :-O

Ádám

4 hónapos, hihetetlen.

Hasra fordul, kezébe fogja amit elér, jóól megnézi, rakosgatja egyik kezéből a másikba. Kedvencei a csörgős, de puha dolgok, a nejlonzacsi lenne a non plus ultra, de ehhez csak ritkán jut hozzá - úgyhogy jobb híján megteszi a textil kocka és könyv, valamint a babacsörgő-állatkák.

Napközben is többször alszik még nagyokat, ha ideálisak a körülmények a nappali közepén, a hintában, ha kicsit nagyobb a káosz, akkor általában kendőben, a hátamon :)

Séta közben mindig elalszik - ilyenkor az esetek 90 %-ban kendőben utazik, a babakocsit egyelőre Villő bitorolja.

Éjjel általában jól alszik, reggel fél6 körül ébred, néha visszaalszik, gyakrabban nem. Persze vannak zűrös éjszakák, a minap éjjel fél 1-től fél 4-ig hancúrozott, mintha fényes nappal lenne.

Sikongat, brümmög, gügyög, és rengeteget mosolyog. Szopi közben is engem néz, időnként rám vigyorog, elégedetten nyújtózkodik, komolyan mondom, udvarol.

Meglehetősen nedves gyermek amúgy, dől a nyála, ökle a szájában, időnként bukik is mellé :D

És látom, akarata neki is van - ha sír, akkor addig, amíg nem segítek rajta. Nem tudok azonnal reagálni mindig, de nagyon igyekszem, mert nem csak tudom, hogy ő sem jókedvében üvölt, hanem komolyan veszélyben van ilyenkor a dobhártyánk :)

Nem nagyon megy ez a blogolás mostanában, szégyellem magam piszkosul miatta... :S

Pedig megérné gyakrabban írnom, annyira jó fejek.

Ancsi, 4,5 éves :) - igazi ovis. Szívesen megy, hatalmas lendülettel veti bele magát a játékokba, foglalkozásokba. Sok kis barátja van, úgy veszem észre, hogy szeretik. Élvezi, hogy már nem "kicsi", hanem középsős, élvezettel mesél a kicsikről. :) Nálunk oviidőben vannak foglalkozások, ezeken részt vesz Ancsi. Hétfőn úszni mennek (eddig kétszer volt, kétszer elmaradt maga az úszás, egyszer pedig nem szeretett volna menni - úgyhogy ez még lehet, hogy nem lesz állandó), kedden kézműves foglalkozás (ezt nagyon nagyon szereti. Már tavaly is mindig álmélkodva és irigykedve nézegette a "nagyok" műveit, és hihetetlenül boldog, hogy most ő készíti el a különféle alkotásokat - Kati néni is elégedett vele, azt mondja, hogy nagyon ügyes), szerdán hittan (családi barátnőnk tartja nekik, mesélős, színezős, ragasztós, játékos foglalkozások), csütörtökön pedig néptánc (sokat körjátékoznak, ezeken a napokon hazafelé tuti dúdolgat valami néptáncos dalocskát) van. Pénteken van a csoport tornaórája, de ő ebből általában kimarad, mert a péntek Erzsi mami napja :) De nem marad a lány mozgás nélkül, kedden és csütörtökön délután balettra jár. A tanárnő nagyon dicséri, jó a mozgása és az alakja hozzá. Játékos foglalkozás ez is, persze, de a kislányok nagy örömére belecsempészi a balett alapjait is. Az elején és a végén "koreográfiájuk" van, pukkedlivel, alapállásokkal, karmozdulatokkal. Nagyon édesek. Általában én viszem őt, Atti megy érte - így mind a ketten megleshetjük hogyan ügyesedik :) Ez így leírva rengetegnek tűnhet, de a baletton kívül minden oviidőben van, egyelőre semmire sem mondja, hogy nem akar menni. Ha nem akar, természetesen nem kell mennie, mint ahogy egyszer az úszást is kihagytuk.

Mostanában is szívesen rajzol (inkább színez) itthon, de kevésbé aprólékos, mint nyáron volt - inkább a mennyiségre, mint a minőségre törekszik, újabb és újabb színezőket szeretne nyomtattatni velünk, de ennek nem nagyon örülünk. Talán lassan megérti már, hogy a papír sem az asztalon terem :) Érdekli a többi kézműves technika is, valamelyik nap dekupázsoltunk - aztán a papírragasztóval és néhány ecsettel kidíszített egy rajzlapot szalvétával suttyomban, miközben a kicsiket rendeztem délutáni alvásra, és én nem vettem észre, csak másnap. Szerepjátékai (gondolom Ádám hatására) megint kisbabás, kisállatos szinten mozognak, ilyenkor selypegve beszél, komolyabb célja nincs a játéknak. Amikor Villő alszik délután, akkor tud igazán játszani a játékaival - ilyenkor előkerül a babaház, a kirakó, illetve mesekönyvet olvasunk. Sajnos már nincs olyan jó idő, de pár nappal ezelőttig a kora estéket az udvaron töltöttük, sokat biciklizett, Daniékkal "bandáztak".

Ádám érkezése azért láthatólag megviseli - elég gyakoriak a hiszik, vagy a másik véglet, a mélázások. Rágja a körmét :( Éjjelre megint kap pelust, a hideg idő beköszöntével szinte minden éjjel bepisilt, nem tudok ennyit mosni. Mióta nem stresszeljük ezzel, egyre gyakrabban ébred szárazon :) Az óvónénit kérdeztem, hogy látszik-e Ancsi viselkedésén valami, mondta, hogy pár napig nem kereste a barátai társaságát - se Nórival, se Matyival nem állt szóba. De ez azóta rendeződött, és már olyan, mint szokott. Talán lassan túl lesz a krízisen :) Egyébként nagyon sajnálom Őt néha, mert ugyan azt mondják, hogy a középső "sínyli" meg leginkább a kicsi érkezését, nálunk Villő túl kicsi még, kiköveteli a figyelmet. Ancsit meg hajlamos vagyok "nagyként" elkönyvelni, elvárni tőle, hogy bizonyos dolgokat magától, tökéletesen megcsináljon. És ez talán nem helyes. Próbálunk figyelni erre is.

És még valami - mesél :) Igazából megtörtént dolgokat is (pl: ovi, régebbi sztorik) és fantáziálásokat is. És ha valami "rosszaságot" követ el, simán Villőre keni.

Villő, 20 hónapos - 11 kiló kőkemény akarat - és ezzel kb minden elmondtam :) Ha van az embernek ideje rá, akkor nagyon szórakoztató vele lenni. Elkezdett babázni, favonatozni, duplózni, fa kirakójátékokkal játszani, gyurmázni, firkálni és képeskönyvet nézegetni. Ancsit utánozza, mindenben és fenntartás nélkül. Kedvenc játékuk, hogy a kiskanapé karfájáról ugrálnak le különféle módokon - előre, hátra, oldalra. Ijesztő és szívmelengető egyszerre. Nézni ijesztő, hallani a kacagásukat nagyon jó. Ádámot nagyon szereti - pl felébreszteni, ha éppen elaludt, piszkálgatni szemét-száját. És leginkább ráfeküdni szeretne. Persze a kis fifikás megígéri, hogy nem fekszik rá, nem bántja ("Villő, be szeretnél mászni mellé a kiságyba?" Bólogat veszettül. "Vigyázol rá? Nem fekszel rá, ugye? Nem nyomod ki a szemét?" Úgy rázza a fejét, hogy félek, le ne essen. Bemászik, melléfekszik, vigyáz rá - aztán egy óvatlan pillanatban megvizsgálja a szemét, közelről, belenyúl a szájába és gyengéden rágurul). De tényleg szereti, amikor reggel felébred, Ádámot keresi először. Egyik legkedvesebb pillanata a napból az, amikor meghalljuk reggel Ádám jelzését, és ő odabújik mellé az ágyunkba. HA valamit nem szabad neki, éktelen visításban tör ki, és látványos, hangos előadást tart. Olyan igazi, hanyattvágós hisztit. Csak nézünk, honnan vette, Ancsi ilyet nem csinált (azóta megtanulta a húgától, persze) :) És hát, sajnos könnyen odacsap. Ancsira főleg. Reméljük, hogy hamar leszokik róla.

Azért megviselte őt is Ádám születése. A csapkodás azóta van. Elég sokáig türelmes egyébként, de Ádám egy-egy nyűgösebb napján, amikor letenni sem tudom, elveszíti a türelmét, és jönnek a fetrengős sírások. :( És olyankor naponta sokszor elhangzik tőle, hogy: "Baba, ide, ide" - és mutogat a papaszánra, hogy tegyem be Ádámot és menjek vele "oda. oda", a gyerekszobába, be -  és közben teljes erőből húzza a kezemet.

Összenőttek egyébként nagyon, ők, a Lányok. Ha éppen nem civakodnak valami nagyon fontos, éppen mindkettőnknek ez kell játékon, akkor ők a világ legnagyobb barátai. Ha össze kell fogni ellenem, pl :) Mondjuk Villőt készülök altatni, ebéd után, előtte esedékes a peluscsere. És Villő menekül. Ancsi meg elbújtatja. És Ancsi nagyon sokat segít Villő körül is. Ruhát hoz neki, ráadja a cipőt, levetkőzteti, ha hazaérünk.

Ádám - a legfontosabb, hogy mosolyog :) És beszélget, gőgicsél. Továbbra sem szeret letéve lenni, de most kapott egy hintát, ebben szívesebben ringatózik, így tudok picit haladni itthon. Éjjel csend van, velünk alszik, ha éhes, cuppog és a kezecskéivel bökdös engem :) Nagyon jó érzés. Kb 5 kiló, és 58 cm. Nagyot nőtt :) Kaptunk kölcsön fürdetővödröt, kicsit ijesztőnek tűnhet a képen, de a legkisebbünk kifejezetten szeret így fürdeni :)